A házi gondozók jogainak megfelelő képviseletét akarjuk!
Szerveződjünk!

Mi, gondozók, főként nők, néhány hetente, gyakran nem biztonságos módon, és túl magas költségeken utazunk Romániából, Szlovákiából, Bulgáriából, Horvátországból vagy Magyarországról egészen Ausztriáig, hogy fizikailag és/vagy mentálisan súlyosan beteg időseket a saját lakhelyükön segítsünk és gondozzunk. Többhetes műszakokban, a hét minden napján, napi 24 órában, gyakran teljesen elszigetelve dolgozunk azokért az emberekért, akikről gondoskodunk.

Független egyéni vállalkozóként (Romániában: PFA) dolgozunk, habár sem a munka helyszíne, sem a munkarend, sem munkánk jellege nem nevezhető függetlennek valójában. Hivatalosan gondozói minőségben (németül: BetreuerInnen) dolgozunk, habár a mindennapi tevékenységünk elképzelhetetlen lenne speciális ápolói (németül: Pflege) szolgáltatások nélkül.

A hamis függetlenség és a valódi helyzetünk, hogy 24-Stunden BetreuerInnen minőségben, vagyis „24 órás házi gondozókként” dolgozunk, olcsóbbá teszi a munkánkat, a jobb munkakörülményekre vonatkozó követeléseink viszont nem találnak meghallgatásra.

Szinte egyáltalán nem véd bennünket sem szociális biztonsági rendszer, sem pedig a munkajog. Szégyenteljes, 2-3 eurós órabérért dolgozunk, napi 24 órában. Az időskori szegénység fele vezető út eleve elrendelt: nyugdíjas korunkra általában nem marad nekünk több havi száz-kétszáz euró járadéknál.

Majdnem mindannyian munkaközvetítő ügynökségek által jutunk Ausztriába azokhoz a személyekhez, akiknek segítségre és gondozásra van szüksége. Az ügynökségek tőlünk és a gondozott személyektől is sok pénzt kérnek a közvetítő tevékenységükért, gyakran erkölcstelen záradékokat állapítanak meg a szerződésben – mi pedig gyakran védtelenek maradunk előttük. Az a tény, hogy egy olyan kis országban, mint Ausztria, közel ezer munkaközvetítő ügynökség működik bizonyítja, hogy mennyire nyereséges ez a szektor.

A háztartásokban, amelyekben dolgozunk, a nehéz munka mellett gyakran embertelen körülményekkel találkozunk: sokszor olyan kis szobákban vagyunk elszállásolva, amelyeket nem is lehet „szobának” nevezni; gyakran nem kapunk elégséges élelmet. Az áramhoz, fűtéshez vagy melegvízhez való hozzáférésünket gyakran korlátozzák a gondozást igénylő személy családtagjai. Sokszor olyan feladatokat kell elvégeznünk (kertészkedést, állatgondozást, még akár orvosi ellátást is stb.), amelyeknek semmi köze nincs azokhoz a felügyelői és gondozói szolgáltatásokhoz, amelyeket nyújtanunk kellene. Gyakran (szexuális) agressziónak, diszkriminációnak és erőszaknak vagyunk kitéve, úgy a gondozott személy, mint a családtagjai részéről.

És mindezek miatt szerveződünk most önállóan!

Néhányan közülünk, gondozók közül, más támogatókkal és aktivistákkal együtt csatlakoztak a következő kezdeményezéshez:

IG24: Az ausztriai 24 órás gondozók érdekvédelmi szervezete